Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Falconieri Szent Julianna köszöntése a Győr-Újvárosi Szervita nővéreknél

2013.06.19

2013. június 19-én, szerdán ünnepi lélekkel gyűltek össze a Szervita nővérek rendházuk kápolnájában, valamint a környékről érkező hívek, hogy együtt ünnepeljék Falconieri Szent Juliannát a Szervita rend női ágának alapítóját. A legszentebb áldozatot Vadász Zoltán gyárvárosi káplán atya mutatta be. Az ünnep fényét emelte, hogy a nővérek kihelyezték Szent Julianna ereklyéjét tiszteletadásra. A szentmise végén a hívek a szent ereklyéje előtt kértek közbenjárást.

 

A Szent életéből:

Falconieri Szent Julianna Firenzében született előkelő családban. Apja fiatalabb éveiben könnyelmű életet folytatott. Az öregkor küszöbén azonban magábaszállt. Testvérének, Falconieri Szent Eleknek, a szervita rend egyik alapítójának figyelmezetetései is segítették a megtérésben.

Rómába ment, meggyónt IV. Orbán pápának. Megtérését komolyan vette és Firenzében hatalmas templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. Házassága eddig gyermektelen volt, most öregkorára megszületett leánya, Julianna. Nagybátyja Falconieri Elek azt mondta róla, hogy édesanyja nem is leányt, hanem angyalt hozott a világra.

Julianna tizenöt éves korában lemondott örökségéről és Benizzi Szent Fülöp kezéből elsőnek vette fel a "köpenyesek" (mantelláták), a szerviták harmadrendjének ruháját. Haláláig szüleinek házában élt állandó böjtben és szigorú önmegtagadásban. Emiatt súlyos gyomorbajban szenvedett és halála közeledtével az Oltáriszentséget sem tudta magához venni. Kérte tehát lelkiatyját, hogy hozza be a szobájába. Ha már nem tudja magához venni, kérte terítsenek a keblére egy korporálét s tegyék oda a szentostyát. Ezt is megtették. Ekkor történt az ostya-csoda, amelyet az Egyház imádsága és a breviárium említenek: a szentostya eltűnt, ő pedig mosolygó arccal elszenderült. Holttestén, szíve fölött bevésődve ott látták a szentostya lenyomatát, rajta a kereszttel.

 

Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.

Horváth Csaba