Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltemették Veisz Mária Claudia szervita nővért

2016.08.30

2016. augusztus 30-án, gyászmise keretében búcsúztatták el a július 28-án elhunyt Veisz Mária Claudia OSM szervita nővért a győr-újvárosi Urunk színeváltozása plébániatemplomban, abban a templomban ahol sok évtizeden keresztül is szolgált.


RSCN8253A 14 órakor kezdődő gyászmisét Főtisztelendő Bogisich Ferenc ossm atya a Szervita Világi Rend nemzeti asszisztense mutatta be, Zsebedics József újvárosi plébános koncelebrálásával, a gyászoló rokonság a magyarországi Szervita Nővérek a Fájdalmas Anya Szolgálói, a szervita világi rend és az összegyűlt hívek jelenlétében.

 

A szentmise kezdete előtt fél órával a hétfájdalmas rózsafüzért imádkozták a hívek Claudia nővérért, majd alkalmuk volt búcsút venni az elhunyt nővér úrnája előtt.

 

A legszentebb áldozatot bemutató Bogisich Ferenc atya megható homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

 

Claudia nővér


Életének 92. szerzetesi fogadalmának 69. évében szentségekkel megerősítve hazatért Teremtőjéhez.
1924. június 21-én született Szerecsenyben 1947-ben belépett a Szűz Mária Szolgálóleányai Szervita Nővérek Magyar Kongregációjába. 1948-ban tette le első fogadalmát. Kőszegen végezte a tanítóképzőt. 1950-ben a Szerzetesrendek feloszlatása Budapesten találta. Hazatért Győrbe. 1959. augusztus 23-án szentelte örökre életét az Úrnak, a Győrött az Apor Vilmos püspök által felszentelt Fájdalmas Anya Kápolnánkban. Volt segédmunkás, takarítónő, betegápoló, bölcsődében gyermekgondozó. Titokban sok családban tanított hittant. Elsőáldozásra és bérmálkozásra készített fel gyermekeket. Versei tanúskodnak mélységes hitéről, szeretete őszinteségéről
2001 márciusában költözött be az újjáépült Győri Szervita Rendházba. Itt élt 2015 augusztusig, amikor is előrehaladó betegsége miatt a Budapest-Kelenvölgyi „Názáreti Hajlékba” került. 2016. július 28-án- az örökkévalóságba költözött. Hisszük, hogy Nővérünk hivatása beteljesedett, találkozott és egyesült égi Jegyesével, és közbenjár értünk az Úrnál

 

Krisztusban Kedves Testvérek!

 

RSCN8250Most mit kell csinálni?
„Most mit kell csinálni?”
Az utóbbi időben, amikor asztalhoz ültünk Kelenvölgyben, a Szervita nővérek körében, sokszor hallottam Klaudia nővér ajkáról a szót, a kérdést: „Most mit kell csinálni?” 
Míg várakoztunk, hogy mindenki az asztalhoz üljön, ő ismételten kérdezte, „Most mit kell csinálni?”
és amikor elfogyott tányérjáról az étel, ő ismét ezt kérdezte, „Most mit kell csinálni?”
Mi mosolyogva a kérdésén, nyugtattuk, várjon türelemmel.
Most, amikor búcsúzni készültem tőle, vagy inkább az ő búcsúzását meghallgatni, olvasva verseit látom ez a kérdés mindig élt szívében és életével feleletet adott rá.  De hallgassuk meg őt magát.
1947-ben, amikor 23 évesen belépett a Szervita nővérek Magyarországi Kongregációjába egy pepita füzetbe kezdte jegyezni verseit. Nagyon jól érezve, tudva, mit is kell csinálni, jegyezte le első sorait: 


„Te vagy, Uram, én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem”
-és alatta az idézet
„... hagy dalt, de csak kis, bizalmas körnek,
s ne hallja más, csak a csendes kankalin,
meg egy arasznyi égbolt
s néhány megértő fül…” (Kents)

 

RSCN8249Az új úton indulásnak okát is megadja a kis négysoros bejegyzésében, melynek címe: 

Boldogasszonyvarázs
Boldogasszonyvarázs
Mézajkad, egyszerű lépted,
tömjénillatú ruhád,
szavad lágy simogatása,
szemed tüze, rabul ejtett.

És tudja, mit ajándékoz neki az Úr, és lejegyzi azt ami betölti őt. Így ír:
 

Hivatás
Égő szívemben,
piros-kék eremben
zenésen lüktet
szeretlek Istenem.
Ettől a szótól
színes lesz a lét.
Ettől a tűztől,
lelkem hófehér.
Égess tisztára,
melegíts, vezess!
Ölelj szívedre,
édes Istenem.


1948-ban leteszi első fogadalmát. Tanul, hogy taníthasson. Képzi magát, hogy nevelhessen. Rákosszentmihályon a rend által vezetett óvodában a gyermekeket látva melegszik fel szíve, és írja: 
 

Óvódások.
Lendül a hinta,
mintha szállna,
csengő ajakkal.
Sok kis ajak zengi;
Mosolygó szemmel
Jézus jár köztünk
imában, dalban.


Fotó: Csodálatos a hívatás, de szomorú, amit át kell élni a többi szerzetesekkel együtt 1950-ben. És a kérdésre: Mit kell csinálni? Megfelel, Dolgozik mint segédmunkás , takarítónő, betegápoló, bölcsődében gyermekgondozó. Titokban sok családban tanított hittant. Elsőáldozásra és bérmálkozásra készített fel gyermekeket.
De ami benne él a Nefelejcsek c. versében mondja el

 

Nefelejcsek.
Kéken hirdeti, hogy ne felejtsünk
semmi kegyelmet, mit a Szent Szűz könnyével számunkra kiesdett.
Száműzött életünk partjáról vágyunk
az örök hazába.
Kérjük, takarjon be nefelejcskék palástjába.
Mint a nefelejcsek harmatos kéken
illatoznak az égre,
Úgy száll imánk könnyes mosolygón
Szűzanyánk elébe.
Hogy számkivetésünkben a szenvedés vize mellett védjen,
 s vigyen magával holtunk után az égbe.


Ő sem felejtette el kapott ajándékát a hivatást. Hűségesen ápolta a kapcsolatot Meghívójával, az Úrral. Kapcsolata erős volt a köztünk lakóval. Erről így vall:

Az Oltáriszentség


Égő sebünkre gyógyító kenet.
Fájó kérdéseinkre felelet.
Árvaságunkban atyaság,
Szegénységünkben gazdagság.
Üldöztetésben biztonság,
Hontalanságban hazánk.
Sötét balsorsban oltalom,
Könnyű jó sorsban vigalom.
Életünkben vezérünk,
Halálunkban reményünk.
Mindennapi eledelünk,
Jézus, édes Mindenünk.


DSCN82261959-ben első fogadalmát örökfogadalommal erősítette meg, bár még évekig kellett a magányban őriznie hűségét. Majd amikor megépült Győrött a Szervita nővéreknek az új rendháza 2001-ben ő is beköltözött a közösségbe.
Sajnos a látása egyre romlott. De így is tudta a választ a nagy kérdésre:” Mit kell most tenni?”  Gyakran ott láttam a kápolnában a Szentségi Úr Jézus és a Fájdalmas Szűzanya társaságában, hogy hivatásának feladatának megfelelve imádkozzon a Szervita rend nagy családjáért és áldott magyar hazánkért.
Kelenvölgyben pedig, ahol élete utolsó esztendejét töltötte nagy vágyakozással készült arra az útra, amely most zárul le itt közöttünk, de reményünk szerint már beteljesedett az örök hazában.
S ha most mégegyszer kérdezné: „Mit kell most csinálni?: Válaszunk :Könyörögj értünk, hogy mi is célba érkezhessünk Szűzanyánk vezetésével az Élet Urához.
Mi pedig kérjük: Ajándékozzon meg téged az Úr az Ő Szentséges Szívén az örök békével, ahol nem kell mást tenni –„ csinálni” – mint szeretve elmerülni az örök Szeretetben. Ámen.

A szentmise befejező áldása után kezdődött Claudia nővérünk temetési szertartása, búcsúztatása, mely után szűk körben a család, a szervita nővérek és Ferenc atya jelenlétében helyezték el Claudia nővér hamvait a győri Szentlélek templom altemplomának szervita nővérek úrnakriptájába.

 

A gyászszertartásról készült fotókat megtekintheti itt.

 

Horváth Csaba

Kép: Bálint István

Híreink forrásmegjelöléssel használhatóak fel!