Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elhunyt Borbély M. Petra szervita nővér -gyászjelentés

2018.02.10

A Szervita Nővérek a Fájdalmas Anya Szolgálói, a rokonok és ismerősök nevében is fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatja, hogy

Kapcsolódó kép

BORBÉLY MÁRIA MAGDOLNA

PETRA SZERVITA NŐVÉR 

Életének 92, szerzetességének 69. évében, február 9-én, az örökkévalóságba költözött. Szeretett nővérünket a Győri Szentlélek Templom kriptájában február 15-én, csütörtökön 14.00 órakor helyezzük örök nyugalomra szentmise keretében.

 

Petra nővér Darnózselin született, hívő, vallásos családban, öt testvére közül ő a legidősebb. Már gyerekkorában nagyon vonzotta a Szűzanya. Amikor tizennégy éves lett, misszióba érzett hívást, szerette volna a szegény embereknek elvinni Jézus tanítását. Írt Belga-Kongóba, ahol a falujából elszármazott orsolyita nővér működött, de azt válaszolták, várjon még, míg tizennyolc éves lesz. Petra nővérnek ez nagyon távolinak tűnt…

Átimádkozva hivatását, később tanítója ajánlotta be a szervita rendház közösségébe. A nővérek örültek érdeklődésének, így 1942. február 18-án jelentkezett a budapesti központi házukban. A jelöltidő elteltével egy év noviciátus következett, majd egy évre letette társaival együtt az első fogadalmat Rákosszentmihályon. Nem sokkal ezután édesapjától kapott egy levelet. Ebben megírta hivatása előtörténetét: az első világháborúban hadifogságba került, harminchat hónap elteltével reménytelennek tűnt, hogy valaha is hazajuthat Szibériából. Ekkor fogadalmat tett: ha Isten hazasegíti Magyarországra, és valamikor családot alapít s gyerekei lesznek, akkor a legelsőt a Szűzanyának ajánlja. Neki ezt eddig soha nem mondta el, de a Szűzanya közreműködését érezte Petra nővér egész addigi életében; nem is lehetett volna boldog, ha nem találja meg itt a helyét. Nagy biztonságot jelentett számára az a tudat, hogy a szervita rend a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alakult.

 

Nehéz körülmények között éltek, de a nővér boldognak érezte magát. A polgári iskola után tanítóképzőt végzett a Ranolder Intézetben, de mire taníthatott volna, megkezdődött az iskolák államosítása, majd a szétszóratás. Örökfogadalmára 1949. augusztus 23-án Budapesten, a Nefelejcs utcában került sor.

1950. szeptember 7-én futár hozta a feloszlatási rendeletet, mely szerint 21-éig le kell vetniük a szerzetesi ruhát. Petra nővér hazakerült a szüleihez. „Kántorizáltam, takarítottam, díszítettem a templomot. Segítettem a családban, kijártam dolgozni a földekre. Aztán 1957-ben, az elöljáró kérésére, Budapestre mentem, ahol a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet kesztyűrészlegében kezdtem dolgozni, a Rumbach Sebestyén utcában. 1961 márciusáig maradtam ott."

 

Amikor az alapító anya, Baitz M. Erzsébet 1960-ban meghalt, Schweiger Mária Terézia nővér vette át a nővérek vezetését. Az ő kérésére jött Győrbe, a Szolidaritás kesztyűkötő részlegében bedolgozóként alkalmazták. 1968-ban óvodai kisegítő lett, innen ment nyugdíjba 1981 decemberében. 1982-ben Teréz nővér meghalt, ezután kilenc évig egyedül lakott. „A munkám mellett és nyugdíjazásom után is igyekeztem segíteni az Egyházban. Harminc évig a pinnyédi kápolnában kántorizáltam, díszítettem, takarítottam, mostam. Az újvárosi plébániatemplomunkban is hasonló munkákat végeztem, amikor megbetegedett a díszítő vagy a takarító" – meséli a nővér a szétszóratás utáni nehéz éveket. „1991-ben, a rendek újraindulásának kezdetén mi is összejöttünk a győri kápolnában, és minden nővér megújította fogadalmát.” Úgy döntöttek, hogy itt, Győrben kezdik újra közösségi életüket: Veronika nővér, Krisztina nővér és Petra nővér. „Visszaigényeltük korábbi ingatlanunkat, amit végül sikerült is megkapnunk. Elöljárónk, Kulhanek Johanna anya kívánságára a romok helyén, ahol a régi épületrészt idővel lebontotta az IKV, megkezdtük kolostorunk felépítését. Öt nővérnek terveztünk szobát és más helyiségeket." 1991-ben Války István mérnökkel kezdtek gondolkodni a lehetőségeken, majd 1993-ra elkészültek a tervek, Filippa nővér anyagi segítségével hozzá is kezdtek az építkezéshez. Nővértársaik és néhány jóakarójuk támogatásának köszönhetően jól haladt a munka, időközben Angliában élő világi szervita tagok is gyűjtöttek pénzt részükre. Ennek eredményeképpen sor kerülhetett a tetőtér beépítésére is. 1994-ben elkészült az első ütem, és így szállást tudtak adni tizenegy egyetemista lánynak. 1995. március 4-én megtörtént az első házszentelés.

 

„Szomszédunk egy idős hölgy volt, aki nekünk adta a házát azzal a kéréssel, hogy kápolna legyen a helyén. Teljesült a kívánsága, és a kollégiumot is bővíteni tudtuk. 1999-ben már húsz lánynak tudtunk szállást adni. 2003-ban az a régi kis házunk, ahol rászoruló időseket gondoztunk, életveszélyessé vált, ezért le kellett bontani. Helyére tizenkét fő befogadására alkalmas kollégiumot terveztünk. Felújítottuk az Apor Vilmos püspök által 1942-ben felszentelt kápolnánkat. Ma harminckét férőhelyes diákotthon várja az itt tanuló egyetemistákat. A Gondviselés mindig megadta, ami szükséges volt.”

Életének utolsó szakaszát a győri Szent Anna otthonban töltötte.

 

Petra nővér – elmondása szerint – a sok nyomor ellenére sohasem panaszkodott. Mindig a Gondviselőre támaszkodott, ez éltette és segítette majd 76 éves szerzetesi pályáján. Most hálát adván Istennek, megköszönjük Istennek az ő áldott életét és értünk áldozott szeretetét, illetve azt, hogy egyházközségünkbe küldte őt. Valóban igaz volt rá Szent Pál szava: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam” (2Tim 4,7-8a). Élete minden helyzetében ezt megtartotta. Imádkozzunk nővérünkért, hogy Jézus és a Szűzanya szeplőtelen szívén lelje meg az örök nyugodalmat!

 

Nekrológ ide kattintva