Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szűzanya kezében-hálaadás Petra nővér 70.dik szerzetesi jubileumán.

2012.08.26

Hálaadásra gyűltek össze az Újvárosi hívek augusztus 26-án,  az évközi idő 21. vasárnapi szentmiséjén. Hálát adtunk Borbély Mária Petra osm szervita nővér  szerzetesi jubileumának 70.dik évfordulóján.

imag0300.jpg

A hálaadó ünnepi szentmisét Hajlák Attila István marosvásárhelyi káplán, az erdélyi Mária iskola vezetője mutatta be, aki a szerviták által szervezett hivatástisztázó lelkigyakorlat szónoka volt. Petra nővér templomunk múltjának és jelenének aktív segítője, az egyházközség lelki hitéletének résztvevője. A szentmise befejező áldása előtt köszöntötte fel a hívek nevében, Horváth Csaba főministráns Petra nővért, aki kívánta Isten áldását, az Újvárosi Segítő Szűzanya oltalmát és közbenjárását életére, hivatására. Elmondta: „Petra nővér buzgóságát, és Krisztusba vetett bizalmát sosem felejti el az újvárosi egyházközség. Ezen buzgóság és a Krisztussal való bizalom legyen példa számunkra, hiszen Petra nővér életében mindig is példát adott erről.”  Hálából és emlékül Győr-Újvárosi templomunkról készült képet ajándékozott a nővérnek, megköszönve az évtizedekig tartó áldásos munkáját templomunkban. Köszöntötte továbbá Sipötzné Babos Tímea, egyházközségünk világi elnökének felesége. Hálával, és meghatódottam emlékezett vissza gyermekkori emlékeire, melyet az óvodában tölthetett Petra nővérrel, aki a szétszóratás után többek között óvónő is volt. Petra nővért virággal és egy gyönyörű herendi vázával ajándékozta meg az egyházközség. Petra nővér meghatódottan vette át a hála ajándékokat és a jóIsten áldását kívánta minden hívőre és családjukra. A szentmise után a pap és a ministránsok levonultak az újvárosi Segítő Szűzanya kegyképéhez hálát adva a Gondviselés Asszonyának Petra nővérért, valamint imádkoztunk a nővér beteg testvéréért is.

Lentebb Petra nővér életéből olvashatunk:

Petra nővér Darnózselin született, hívő, vallásos családban, öt testvére közül ő a legidősebb. Már gyerekkorában nagyon vonzotta a Szűzanya. Amikor tizennégy éves lett, misszióba érzett meghívást, szerette volna a szegény embereknek elvinni az Úr Jézus tanítását. Írt Belga-Kongóba, ahol a falujából elszármazott orsolyita nővér működött, de azt válaszolták, várjon még, míg tizennyolc éves lesz. Petra nővérnek ez nagyon távolinak tűnt… Átimádkozva hivatását, később tanítója ajánlotta be a szervita rendház közösségébe. A nővérek örültek érdeklődésének, így 1942. február 18-án jelentkezett a budapesti központi házukban. A jelöltidő elteltével egy év noviciátus következett, majd egy évre letette társaival együtt az első fogadalmat Rákosszentmihályon. Nem sokkal ezután édesapjától kapott egy levelet. Ebben megírta az ő hivatása –előtörténetét-.  Az első háborúban hadifogságba került, harminchat hónap elteltével reménytelennek tűnt, hogy valaha is hazajuthat Szibériából. Ekkor fogadalmat tett: ha Isten hazasegíti Magyarországra, és valamikor családot alapít és gyerekei lesznek, akkor a legelsőt a Szűzanyának ajánlja. Neki ezt eddig soha nem mondta el, de a Szűzanya közreműködését érezte Petra nővér egész addigi életében, nem is lehetett volna boldog, ha nem találja meg itt a helyét. Nagy biztonságot jelentett számára az a tudat, hogy a szervita rend a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alakult. Nehéz körülmények között éltek, de a nővér boldognak érezte magát. 1944. szeptember 15-én a központi ház óvóhelyén tartózkodtak. A délelőtt folyamán sokszor volt légiriadó. Amikor úgy tűnt, elmúlt a légi veszély, fölengedte őt a pincéből az elöljáró, hogy megterítsen az ebédhez. „Rövid idő múlva félelmetes zörejek hallatszottak, egészen közelről. Ekkor kiáltást hallottam: Petra! Rohantam a pincébe, és alighogy leértem, hatalmas csattanás következett, majd láttuk, hogy arra a helyiségre, ahol az imént terítettem, rázuhant az emelet. Később megtudtuk, láncos bombát kaptunk. Néhány másodpercen múlt, hogy nem maradtam ott. Ez a történés is megerősített abban, hogy a Szűzanya szeret és vigyáz rám" - idézi háborús emlékeit a nővér. A polgári iskola után tanítóképzőt végzett a Ranolder Intézetben, de mire taníthatott volna, jött az iskolák államosítása, majd a szétszóratás. Örökfogadalmára 1949. augusztus 23-án Budapesten, a Nefelejcs utcában került sor.

 1950. szeptember 7-én egy futár hozta a feloszlatási rendeletet, mely szerint 21-éig le kell vetniük a szerzetesi ruhát... Petra nővér hazakerült a szüleihez. „Kántorizáltam, takarítottam, díszítettem a templomot. Segítettem a családban, kijártam dolgozni a földekre. Aztán 1957-ben, az elöljáró kérésére, Budapestre mentem, ahol a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet kesztyűrészlegében kezdtem dolgozni, a Rumbach Sebestyén utcában. 1961 márciusáig maradtam ott."

 Amikor az alapító anya, Baitz M. Erzsébet 1960-ban meghalt, Schweiger Mária Terézia nővér vette át a nővérek vezetését. Az ő kérésére jött Győrbe, a Szolidaritás kesztyűkötő részlegében bedolgozóként alkalmazták. 1968-ban óvodai kisegítő lett, innen ment nyugdíjba 1981 decemberében. 1982-ben Teréz nővér meghalt, ezután kilenc évig egyedül lakott. „A munkám mellett és nyugdíjazásom után is igyekeztem segíteni az egyházban. Harminc évig a pinnyédi kápolnában kántorizáltam, díszítettem, takarítottam, mostam. Az újvárosi plébániatemplomunkban is hasonló munkákat végeztem, amikor megbetegedett a díszítő vagy a takarító" - meséli a nővér, a szétszóratás utáni nehéz éveket. „1991-ben, a rendek újraindulásának kezdetén mi is összejöttünk a győri kápolnában, és minden nővér megújította fogadalmát.” Úgy döntöttek, hogy itt, Győrben kezdik újra közösségi életüket: Veronika nővér, Krisztina nővér és Petra nővér.  „Visszaigényeltük korábbi ingatlanunkat, amit végül sikerült is megkapnunk. Elöljárónk, Kulhanek Johanna anya kívánságára a romok helyén, ahol a régi épületrészt idővel lebontotta az IKV, megkezdtük kolostorunk felépítését. Öt nővérnek terveztünk szobát és más helyiségeket."1991-ben Války István mérnökkel kezdtek gondolkodni a lehetőségeken, majd 1993-ra elkészültek a tervek, Filippa nővér anyagi segítségével hozzá is kezdtek az építkezéshez. Nővértársaik és néhány jóakarójuk támogatásának köszönhetően jól haladt a munka, időközben Angliában élő világi szervita tagok is gyűjtöttek pénzt részükre. Ennek eredményeképpen sor kerülhetett a tetőtér beépítésére is. 1994-ben elkészült az első ütem, és így szállást tudtak adni tizenegy egyetemista lánynak. 1995. március 4-én megtörtént az első házszentelés.

„Szomszédunk egy idős hölgy volt, aki nekünk adta a házát azzal a kéréssel, hogy kápolna legyen a helyén. Teljesült a kívánsága, és a kollégiumot is bővíteni tudtuk. 1999-ben már húsz lánynak tudtunk szállást adni. 2003-ban az a régi kis házunk, ahol rászoruló időseket gondoztunk, életveszélyessé vált, ezért le kellett bontani. Helyére tizenkét fő befogadására alkalmas kollégiumot terveztünk. Felújítottuk az Apor Vilmos püspök által 1942-ben felszentelt kápolnánkat. Ma harminckét férőhelyes diákotthon várja az itt tanuló egyetemistákat. A Gondviselés mindig megadta, ami szükséges volt.” Petra nővér elmondása szerint a sok nyomor ellenére sohasem panaszkodott. Mindig a gondviselőre támaszkodott, ez éltette és segítette 70 éves szerzetesi pályáján. Most, hálát adván Istennek, megköszönjük a Teremtőnek, hogy egyházközösségünkbe küldte őt. Valóban igaz rá Szent Pál szava: "A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam.(2Tim 4,7-8a) Élete minden helyzetében ezt megtartotta. Isten éltesse sokáig Petra nővért Hitben, Reményben és Szeretetben, kérve a Fájdalmas anya közbenjárását is!

Az eseményről készült képeket megtekintheti itt.

Szöveg: Horváth Csaba

Kép: Kránitz Tihamér, Bálint Krisztina